100 éve él szétszakítva a Kárpát-medence magyarsága


1920. június 4.

A magyar történelem egyik legfájóbb napja: ekkor került sor a trianoni békediktátum aláírására. A száz évvel ezelőtti esemény kitörölhetetlen dátum a magyar történelemben. A történelmi Magyarország elveszítette területének kétharmadát és lakosságának szintén majdnem kétharmadát. Elkerült Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Őrvidék, korlátozták a hadsereg létszámát és jóvátétel fizetésére kötelezték az országot. A döntés sokkolta a magyarságot, az igazságtalanságot azóta is nehéz elfogadni. S bár a Kárpát-medence magyarsága száz éve földrajzi-politikai értelemben szétszakítva él, kulturálisan, szívben és lélekben összetartozunk, összeköt hazaszeretetünk és magyarságtudatunk.

Iskolánk a Rákóczi Szövetség tagjaként különös hangsúlyt fektet arra, hogy diákjaink megismerjék az elszakított területeket és rendszeresen eljuthassanak a trianoni határokon túlra és ott találkozhassanak magyar gyerekekkel és felnőttekkel.

Most képes összeállításunkban járjuk be (újra) a trianoni diktátummal elcsatolt magyar területeket!

Felvidék, Pozsony
Felvidék, Kassa
Felvidék, Magas-Tátra
Mikszáthos diákok Kassán a “rodostói háznál”
Mikszáthos diákok és tanárok Árva váránál, Felvidék
Kárpátalja, Vereckei-hágó
Mikszáthos tanárok a Vereckei-hágónál
Kárpátalja, Huszt vára
Kárpátalja, Beregszász
Erdély, Kolozsvár
Mikszáthos diákok és tanárok Kolozsváron Hunyadi Mátyás szobra előtt
Erdély, Szent Anna-tó
Mikszáthos diákok Segesváron, Erdély
Erdély, Marosvásárhely
Balassagyarmati és marosvásárhelyi diákok és tanárok a marosvásárhelyi Református Kollégium udvarán
Mikszáthos diákok Nagyváradon, Partium
Diákjaink az Isten székén, Erdély
Délvidék, Szabadka
Mikszáthos diákok Szabadkán
Délvidék, Szendrő
Mikszáthos diákok Lendván, Muravidék
Diákjaink Nándorfehérváron is jártak
Horvát tengerpart, Fiume
Őrvidék, Kismarton

“Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő csengőké!
A tiétek
zavaros, mint mocsarak habja! ti leborultatok az
Ércbálvány előtt!
döntsön az erőszak!
s döntött az Erőszak…
mi jogotok beszélni többé?
Nekem van rá jogom!
ti elhánytátok a Kiáltást: mint bolond a fegyverét! nem
kiálthattok már:
én elkiálthatom:
Óh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó
trombitája! szólj!
falak, omoljatok hangjaitól!
gerincek, borzadjatok! Európában! és Amerikában!
mert
borzasztó az Igazság a gerincekben!
mit érnek a ma-épített falak körülöttem?
ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a hegyekben!
árad a vizekben!
Óh tiszta, éles trombita, zengj!
ne hallgass sohase!
egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se! mint
ahogy nem
hallgat a fájás az idegben, míg megvan a betegség…
nem hallgat a vonzás a kőben, hogy természetes
irányában essék…
nem hallgat a madár, míg fészkébe nem tér…
nem hallgat a folyó, míg tengerbe nem ér…
nem hallgat a szél,
míg él… ” ( Babits Mihály: Csonka-Magyarország-részlet)