Erdélyben jártunk


A tatabányai Mikes Kelemen Szakgimnázium és Szakközépiskola tanárának, László Andornak a szervezésében erdélyi kiránduláson vett részt a szervező iskola, a tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakgimnázium, valamint iskolánk 4-4 diákja.

Iskolánk diákjai – Kucsa Lionel (9.D), Kovács Richárd (10.V), Bander Diána és Baráth Dorka (11.D) – a szeptemberben meghirdetett szavalóverseny és Rákóczi irodalmi-történelmi pályázat sikeres résztvevőiből kerültek ki, jutalomút gyanánt.

Az ötnapos programra a kora reggeli órákban indultunk el. Budapesten csatlakozott csapatunkhoz a Kossuth 4 diákja és így együtt utaztunk tovább. Az út során sikerült gyorsan megismerkedni és összebarátkozni. A határt átlépve Nagyváradon tettünk egy tartalmas városnéző sétát, majd továbbutazván Rév település határában parkoltunk le. Felvettük túracipőinket és a ragyogó napsütésben a természet lágy ölébe vetettük magunkat. Pár órás túránk során szebbnél-szebb kilátásban gyönyörködhettünk. A nap már jócskán túl volt a delelésen, mikor is megérkeztünk a cseppkőbarlanghoz. Hangulatos és egyben látványos barlangi sétán vettünk részt, majd az autóink felé vettük az irányt. Már este volt, mire megérkeztünk marosvásárhelyi szállásunkra. A vacsorát elköltve, fáradtan estünk az ágyba.

Másnap Marosvásárhely szépségeivel és nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Ellátogattunk a zsinagógához, a főtérre, megnéztük a kultúrpalotát és a katolikus templomot. Felfedeztük a vár minden zegzugát és felmásztunk a Somostetőre. Bár az állatkertet már nem találtuk nyitva, az élettel teli parkban kedvünkre töltöttük az időt. A vacsora után még volt egy kis erőnk játszani – kártyáztunk és logisztoriztunk.

Az éjjeli óraátállításon nyert időt a másnapi programra fordítottuk. Ekkor ugyanis hosszú és kemény túra várt ránk. Célunk az Istenszéke megmászása volt. Az 1381 m magas „hegyecskére” lelkesen indultunk el. Bár lelkesedésünk időnként alábbhagyott a meredek részeket látva, mégis, amikor felértünk és elénk terült a fenséges látvány, szinte új erőre kaptunk. Ugyan fáradtan, de feltöltődve érkeztünk vissza a szállásra.

Az utolsó előtti napon délelőtt Segesvárra utaztunk és feltérképeztük a történelmi központot, mely immár 20 éve a kulturális Világörökség része. A várost elhagyva felkerestük Fehéregyházán a Petőfi Sándor 1849 július 31-i halálának emlékére állított emlékművet. Délután Marosvásárhelyen folytatódott a program. Felkerestük a művészeti szaklíceumot, ahol Bíró Imre tanár úr vezetésével végigjártuk az intézményt és még az agyagozóműhelybe és trombitaórára is benéztünk. Az iskolának búcsút intve felkerestük az ortodox templomot, majd elsétáltunk a Maros partjára.
Az utolsó napra sajnos elromlott az idő és szinte végig szemerkélő esőben utaztunk hazafelé. Az időjárás miatt a Tordai-hasadékban már nem tudtunk túrázni, így záróprogramként Körösfőn álltunk meg. Itt meglátogattuk a kazettás mennyezetéről híres református templomot, majd az árusok portékáiból némi szuvenírrel tértünk vissza a parkolóba. Élményekkel telve érkeztünk haza az esti órákban.