Felvidéki kirándulás-2019_ősz


Miként már évek óta, így ez évben is csatlakoztunk a Rákóczi Szövetség Diákutaztatási pályázatához. Ennek megfelelően Felvidéken kívántunk megemlékezni az 1956-os forradalomról.

Választásunk a diószegi Magán Szakközépiskolára esett. Lassan elérkezett október 23., a kirándulás első napja. Az időjárás előrejelzés alapján szép időre számíthattunk, így e kardinális kérdés is megnyugtatónak bizonyult. Az indulás napján hideg, ködös idő várt minket a parkolóban. A csomagokat a buszba pakolva, elfoglalva helyeinket indulhatott a kétnapos kaland. Az első úticélunk Diószeg volt. A kisvárosba érkezvén aránylag gyorsan megtaláltuk a keresett oktatási intézményt – persze ebben némi szerepe volt a navigációnak is. Miután sikerült parkolóhelyet keresni, az iskola bejárata felé vettük az irányt. Alig léptünk be az ajtón, már jött is lefelé a lépcsőn Takács Attila igazgató, aki széles mosollyal fogadta a társaságot. Üdvözlőszavait követően az előadóteremben foglaltunk helyet. Az igazgató úr előadásában megismerkedhettünk az iskolával, a diákok létszámával, a tanított szakokkal. Így bepillantást nyertünk az intézmény mindennapjaiba. Ezután a város polgármestere érkezett meg, aki tartalmas előadással, prezentációval készült számunkra. Részletesen bemutatta a kisváros mindennapjait, a kihívásokat, majd rátért a régmúltra. Személyes kapcsolódás folytán még inkább be tudta vonni hallgatóságát. Kitért a kitelepítésekre és azok hatására a jelen korig. Előadását kis filmekkel, képekkel tette színesebbé és ezáltal élvezetesebbé.

A csoportot kissé megmozgattuk és átmentünk a temetőbe, ahol felkeserestük a felvidéki magyarok kitelepítésének emlékművét és elhelyeztük emlékező koszorúinkat. A rövid megemlékezés után az immár hagyományosnak tekinthető, meghitt pillanatokra került sor, amikor is diákjaink a jelenlévő helyi diákoknak kis magyar zászlókat nyújtottak át, ezzel is erősítve az egyé tartozást. A hatás ezúttal sem maradt el, a diákok csillogó szemekkel és széles mosollyal vették át a kis ajándékot. Diószegi tartózkodásunkat finom ebéddel zártuk a fogadó iskola jóvoltából. Sok diákunknak ez külön élményt jelentett, ugyanis ekkor találkoztak először a knédlivel – változó elégedettséggel.

Búcsút vettünk az iskolától, majd ismét elfoglaltuk helyeinket a járművünkön. Ezúttal Szlovákia jelenlegi, egyben országunk egykori fővárosa, Pozsony felé vettük az irányt. Mivel ragyogó napsütés várt minket, ezért igazán jól esett a séta a városban. Városnéző túránkat a parlament épületénél kezdtük meg, melynek nem esztétikai különlegessége, hanem a napi politikát átszövő, új nemzeti zászló története tett indokolttá. A parlamenetet elhagyva a vár udvarába léptünk be. A Pozsonyi vár impozáns épületegyüttese egy, a Duna szintje felett 85 méter magas dombon áll. A várat többször átépítették, a legnagyobb változáson Mária Terézia uralkodása alatt ment át. A vár Korona-tornyában őrizték a magyar királyi koronázási ékszereket.

Az udvarról tovább sétálva Árpádházi Szent Erzsébet szobrát csodáltuk meg. Itt megismerkedtünk a királylány történetével és a rózsa-legendával. A szobortól kiváló kilátás nyílt a Szent Márton székesegyház koronás-tornyára. A torony tetején aranyozott 2×2 m párna található, melyen a három mázsa súlyú, 1 m magas aranyozott magyar királyi korona csillog. A templomot közvetlen közelről is megtekintettük. Tovább haladva megtekintettük Liszt Ferenc mellszobrát és a közkedvelt meseíró, Andersen köztéri szobrát is. Ezt követte a főtér, ahol megtekintettük a régi városházát, s itt meg is ismerkedtünk az ágyúgolyó- és az ördögfestette kép legendával is. Meglepődve tapasztaltuk, hogy eltűnt a napóleoni katona – bízunk benne, hogy csak felújítás miatt. Viszont a helyén volt és ok vicces kép alapját adta Schöner Náci és Kandi köztéri szobra. A sok séta után jól esett egy kis szabadidő, amikor is lehetőség nyílt büfét vagy kávézót felkeresni. A Mihály-kapun keresztül hagytuk el az óvárost és ismét autóbuszra szálltunk. Rövid utazást követően érkeztünk meg Köpcsénybe, a Hasuwirth csokoládégyárba, ahol gyárlátogatáson és korlátlan csokikóstoláson vettünk részt. Különböző csokikkal megpakolva indultunk el. Egy gyors kitérőt tettünk Nyitrán, ahol megvettük a vacsora hozzávalóit és már ránk esteledett, mire megérkeztünk Gímesre, a szállásunkra. Itt gyors szobafoglalás után nekiláttunk a vacsora – paprikáskrumpli – elkészítésének. Az éhes szájak gyorsan estek neki a meleg, ízletes ételnek. Másnap reggel kényelmes ébredést és reggelit követően íjászkodtunk, majd felkaptuk a hátizsákokat és kezdetét vette a túránk a gímesi vár felé. Kényelmes tempóban, vidáman érkeztünk meg a várromhoz. Gyorsan birtokba vettük a helyet és megmásztunk minden lehetséges kiszögelést. A jó idő és a gyaloglás pozitívan hatott az étvágyunkra, így nagy sikere volt a forró parázson sercegő szalonnának és kolbásznak. Éhségünket csillapítva Gímeskosztolány felé indultunk, ahol már várt minket az autóbusz. Helyeinket gyorsan elfoglalva hazaindultunk. Kellemesen kifáradva, nagyszerű élményektől eltelve érkeztünk haza.