Vizoviczki Sixtin


Juhász Gyula: Emlék 

Egy arc fölbukkan néha a homályból, 
Hová eldugta őt a feledés, 
Egy régi társnak arca, aki bátor 
Tekintetével a lelkedbe néz. 
 

Elhunyt napok és elfakult vidékek 
Feléd ragyognak ismét hirtelen, 
Fölzendül elnémult szavak zenéje 
És lelkeden, lehangolt hangszeren 
 

Ábrándjaid eljátssza újra multad, 
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót… 
A feledés homályából kibukkan 
Egy régi arc és feléd mosolyog.

A rajz készítője  Vizoviczki Sixtin, 9.d.