Felvidéki kirándulás – 2018 ősz


Miként már több éve, így idén is megemlékeztünk az 1956-os forradalom eseményeiről, illetve a nemzeti ünnep kapcsán ellátogattunk határon túli iskolába is. Ezúttal Felvidékre utaztunk.

Már szeptembertől tervezgettük a kirándulást, hogy mikor és hová menjünk. Végül Gútát választottuk, mivel ott még nem jártunk. A hosszú hétvége után, mely alatt több diákunk is részt vett a fáklyás felvonuláson, már gyorsan eltelt a két nap és azon kaptuk magunkat, hogy másnap utazunk. Félve néztük az időjárás jelentést, mert a napokban meglehetősen változékony volt az időjárás. Szerencsére péntekre, az utazás napjára jó időt jeleztek előre. Az autóbuszt gyorsan ellepte az utazók sokasága. Gúta mintegy 2 órányira van Balassagyarmattól, így nyugodtan hátradőlhettünk és ki-ki beszélgetve, zenét hallgatva, vagy a reggeli órákra való tekintettel szunyókálva töltötte el az utazás hosszú perceit. Fél tizenegy előtt megérkeztünk Gútára, s telefonos segítséggel/navigálással eljutottunk a szabadidőközponthoz. Itt már vártak ránk. Elsőként az igazgató asszony köszöntött minket, majd át is adta a szót egy diáknak, aki lelkesen, a tősgyökeres helyiek büszkeségével mutatta be, prezentációval egybekötve Gútát. Pontos képet kaphattunk az egykori és jelenkori városról, lakóiról, szemléletükről, helyzetükről. Sokáig el tudtuk volna még hallgatni, szívből jövő beszéde annyira magával ragadott. Ezután egy kisfilmet láthattunk Gútáról. Nagy megtiszteltetésben volt részünk, ugyanis mondhatni premier előtti vetítésen vehettünk részt. A film akkor készült el és a házigazdák is ekkor látták először. S valóban, hazatérvén, csak a következő héten jelent meg az interneten a kisfilm. Lenyűgöző, profi munkát láthattunk. A vetítést követően egy helyi különlegességet, a gútai kattancsot kóstolhattuk meg. Ez egy paprikás töltelékű kelett kalács, mely nagyon finom volt. A kulináris élvezeteket követően a városba indultunk, s kis városnézést követően az I. világháború halottainak emlékművéhez értünk. Mint az igazgatónőtől megtudtuk, ez az a hely Gútán, ahová minden helyi társaság eljön, s együtt emlékezik meg. Mi is itt helyeztük el koszorúnkat. A kissé komolyabb program után Gúta következő különlegességét látogattuk meg. Itt található ugyanis Európa leghosszabb fedett fahídja. Októbert meghazudtolva még mindig szép, piros színben pompázó virágok díszítették az impozáns fahidat. A gyerekeknek gyorsan megtetszett a hely és kihasználták a verőfényes napsütést a különböző beállású fotók elkészítésére. A hídon átkelve egy hatalmas, hangulatos közösségi térhez érkeztünk. A fedett pihenők, padok egy tágas, a napsugárzástól védett teret foglaltak körbe. Innét nyílt egy kis ösvény következő látogatási helyszínünkre, a vízimalomra. A Dunába ömlő Vág folyó holtágán van felépítve a jelenleg múzeumként működő, egykor működő vízimalom mása. Az idegenvezető hölgytől megtudtuk, hogy a gútai vízimalom eredetileg két párhuzamosan úszó lehorgonyzott hajón állt. A részletes bemutató után még lehetőség nyílt arra, hogy szabadon felfedezzük a vízmalom érdekes zig-zugait, s természetesen, hogy fotókat készítsünk e nem mindennapi helyszínen. S ha már szellemi táplálékban részesültünk, hasunk jelezte, hogy jócskán elmúlt már dél. Így az udvaron lévő tűzhelyen tábortüzet gyújtottunk és a tűz hevétől sistergő kolbászok és szalonnák csillapították mardosó éhségüket. Jóllakottan intettünk búcsút a helynek és ismét elfoglaltuk helyeinket járművűnkön. Utazásunk ugyanis itt még nem ért véget. Kis kitérővel ugyan, de szinte útba esett Léva, így ott is megálltunk, hogy meglátogassuk a város 13. század végéről származó látványosságát, az eredeti Léva várának várromját. Sziklás vulkanikus nyúlványra építették a Garam folyó mocsárvidéke fölé, hogy védje a közép-szlovákiai bányavárosok felé vezető útvonalat. Utazásunk itt gyakorlatilag véget ért, már csak haza kellett utaznunk, s mire hazaértünk, már ránk is esteledett.

Felvidéki kirándulás – 2018 ősz