Felvidéki kirándulás – 2018


A Magyar Országgyűlés 2010-ben törvényben hagyta jóvá június 4-ét, mint a Nemzeti Összetartozás Napját, mellyel a trianoni békeszerződésre emlékezünk. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

A Rákóczi Szövetség, mely immár 26 esztendeje járul hozzá a Kárpát-medencei magyarság sokoldalú támogatásához, a határon átnyúló magyar-magyar kapcsolatok erősítéséhez, anyagi támogatást nyújtott az iskolákban működő tagszervezeteknek, hogy legalább egy határ átlépésével anyaországi és határontúli diákok látogassanak el egymáshoz, hogy megismerhessék a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyar közösségek életét, kultúráját, és egyben jó alkalom az ottani magyar iskolákkal való kapcsolatfelvételre is.

Iskolánk több éve él a lehetőséggel, nem volt ez másként ezen esztendőben sem, a Rákóczi Szövetség jóvoltából ismét határontúli kiránduláson vehettek részt diákjaink. Május 27-28. között Felvidékre utaztunk. Sűrű, s egyben tartalmas programot terveztünk be és valósítottunk meg. A kora reggeli indulásra összegyűlt fiatalok álmos arcai köszöntek velünk szemben, kis nyüzsgés csak a helyek elfoglalásánál volt. A csomagokat bepakolva, búcsút intve a kísérőknek/szülőknek, kezdetét vette az iskolai év utolsó kirándulása. Első állomásunk a két Komárom volt, kis sétát ejtettünk a Klapka téren majd a monostori erőd falai közé sétáltunk. Érdeklődéssel telve hallgattuk a tárlatvezető érdekes, figyelemkeltő beszámolóját. Az erőd történelme, hatalmas méretei, látványa lenyűgözően hatott ránk. Szemünk előtt szinte megelevenedett a régmúlt, az istállók szaga, a katonák tömege. A reggeli fáradtság nyomai gyorsan eltűntek és lelkesen tekintettünk a nap további részére. Az autóbuszunk ezúttal a pedagógusképzés fellegvárába, Nyitra felé vette az irányt. A legrégibb szlovák város Nyitra (Nitra) legnagyobb látványossága a Nagy-morva Birodalom uralkodóinak és a nyitrai hercegek székhelyéül szolgáló hatalmas szláv vár helyén felépített nyitrai vár (Nitriansky hrad). Ma a nyitrai püspökség székhelye. A 11. században építették. Néhány építészeti egységből áll. Magva a székesegyház a szomszédos püspöki rezidenciával. Figyelmünket lekötötte a külső erődítmény, melynek legrégibb részei a román és gót korszakból származnak. Legendák szövődnek főleg az ún. Vazil toronyhoz, amit Vazul magyar herceg bebörtönzésével kapcsolatban említ a monda. A vár és a templom megtekintése után kis sétát tettünk a városban. A város nevét adó Nyitra folyó mentén való bandukolásunk során élveztük a meleg napsütést. A kis séta után felfrissülve Nagymegyerre utaztunk, ahol az estig tartó fürdőzés során pihentük ki a nap fáradalmait, közben megbeszélve a minket ért hatásokat, élményeinket. A strand után már csak egy rövid utazás várt ránk, amikor is Udvardra érvén elfoglaltuk a szállásunkat. Szobáink elfoglalása után azonban még nem engedhettünk azon vágyunknak, hogy lefeküdjünk – mely a fárasztó nap végére kellemes befejezés lehetett volna, ugyanis még gondoskodnunk kellett a vacsoráról is. Szokásunk ugyanis, hogy esténként mi magunk főzünk. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy egymással legyünk, beszélgessünk s közben persze a közös munkából adód élmény is pozitívan hat a közösség fejlesztésére. Egy kirándulás nem csak arról szól, hogy ellátogassunk számunka eddig ismeretlen helyekre. Mert bár az is nagyon fontos, hogy megismerkedhessünk a múltunkkal, elődeinkkel, történelmünkkel, az elcsatolt országrészekben élő, külföldön rekedt magyarok életével, mindennapjaikkal, de fontos a közösség formálása is. A közös élményeken alapuló közösség erősebb, egymást támogató hatású az élet mindennapjaiban is, és egyben a határontúli kirándulásokon kialakult összetartozást segítő élményszerzés segít abban is, hogy jobban megéljük, vagy egyáltalán csak tudatosítsuk és felvállaljuk magyarságunkat még akkor is, ha ez nem mindig jelenik meg pozitív megítélésben a fősodratú médiában. Amikor a globalizáció, a nemzetiségek eltörlése, nemzetek elmosása élvez előnyt és tudatosan arra próbálnak minket sodorni, ezen kirándulásokon kialakult közösségekben újult erővel, vagy sokszor ébresztő erőként jelenik meg a hazaszeretet, a nemzeti összetartozás érzése.

A vacsorát kiegészítő hosszas beszélgetés után nyugovóra tértünk. Másnap gyors reggelit követően Párkányba utaztunk. Itt sétáltuk a Dunaparton, nyugtázva, hogy innét a legszebb a kilátás az esztergomi bazilikára, melyet nemsokára meg is látogattunk. Gyalogosan átkeltünk a Mária-Valéria hídon és megközelítettük a székesegyházat. Mind méretében, mind szépségében lenyűgöző épület, templom fogadott minket, szemünket gyönyörködtettük a monumentális épület szépséges részletein. A templom melletti Szent István megkoronázása szobor megtekintésével folytattuk kirándulásunkat, majd pedig kis szabadidőt hagyva rövid városnézés és ebédelési lehetőség következett. A várost elhagyva Ógyallára utaztunk. Itt megtekintettük a csillagvizsgálót, melynek felépítése Dr. Konkoly-Thege Miklós nevéhez fűződik. Az asztrofizikális obszervatóriumot, Európában az elsők között, 1871-ben hozták létre és a 19. század végén a legjobban felszerelt csillagvizsgálók közé tartozott. Konkoly doktor egész életét a tudománynak szentelte. Negyven tudományos és szakmai munkát hagyott hátra. Aggodalmában, hogy halála után a csillagvizsgálót megszüntetik és a berendezést nem használják majd többé, egész vagyonát, házát, kertjét és az obszervatóriumot teljes berendezésével az államra hagyta. Mindezt azzal a feltétellel, hogy a csillagvizsgáló Ógyallán marad, míg ő él és igazgathatja azt. A csillagvizsgálóban kialakított látogató központ nagyszerű, figyelemfelkeltő kialakítása révén szinte magába szippantotta csapatunkat. A bemutató előadást követően a vetítőben látványos formában megismerkedhettünk a naprendszerrel. Végül a toronyban látogattunk, ahol megismerkedhettünk a szakmai fortélyokkal és bele is nézhettünk a távcsőbe. Utazásunk utolsó programpontja következett, visszautaztunk Udvardra. Ugyanis az éppen folyamatban lévő érettségik miatt ekkor tudtak minket fogadni az iskolában. Megismerkedtünk az intézménnyel, Udvard településsel. Az iskolával szemben lévő Kitelepítettek és meghurcoltak emlékművénél elhelyeztük koszorúnkat, majd a Kálvária-dombra sétáltunk, mely a falu legjelentősebb emlékhelye. 1309-ben ugyanis itt, a Szent Márton hármas halmon tartották meg az egyházi tartományi zsinatot, ahol elrendelték a hajnali, déli és esti harangszót. Kísérőinkkel körbejártuk a területet, meglátogattuk a kápolnát, majd pedig köszönetet mondtunk segítségükért és elbúcsúztunk.

Tartalmas, élményekben és új ismeretek szerzésében gazdag két napot töltöttünk el.

Felvidéki kirándulás – 2018