Erdélyben jártunk


Miként évek óta, idén is éltünk a Rákóczi Szövetség adta lehetőséggel és részt vettünk a március 15-i Diákutaztatási programon. Utoljára 5 éve voltunk Erdélyben, ezért ezúttal ebben gondolkodva kezdtük el a tervezgetést. Mivel felhívásunk felkeltette a diákok figyelmét, a kellő létszám időben összejött, s izgatottan vártuk az indulást. A hosszú út és az idő minél aktívabb kihasználása érdekében nemzeti ünnepünk napjának első órájában már útnak is indultunk. Kora reggel érkeztünk meg az ártándi átkelőhöz. Az úti okmányok átvizsgálást követően Partiumba értünk – s az időzóna váltás miatt máris egy órával több volt. Elsőként Nagyváradon álltunk meg. Itt már várt ránk Takács Zoltán, nagyváradi kísérőnk. Megtekintettük a csodás bazilikát, majd átvonultunk a Nagyvárad-Olaszi református templomba, ahol a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium ünnepi megemlékezése volt, s melybe diákjaink is bekapcsolódtak rövid műsorukkal. Az ünnepséget követően megkoszorúztuk Szacsvay Imre szobrát. Ezután kísérőnkkel városnéző sétára indultunk. A város csodás, sokkal több időt kellene itt eltöltenünk – máris tervezgettük a legközelebbi kirándulást. Búcsút intve, tovább utaztunk, s meg sem álltunk Erdély kapujáig, a Király-hágóig. Megcsodáltunk az elénk táruló természet adta látványt, majd Tordára igyekeztünk, ahol a méltán híres sóbányát tekintettük meg. Csoportvezetőnk által megtudhattunk minden az egykori bányáról, annak történetéről. Igazán lenyűgöző volt az elénk táruló hatalmas tér. A mélyben még csónakázni is lehetősége nyílt az arra vágyóknak. A tordai hegységnek búcsút intve végső úti célunk felé, Marosvásárhelyre indultunk. Már ránk sötétedett, mire megérkeztünk a szállásunkra és a vacsorát elköltve elfoglalhattuk szobáinkat. Bár a testet kimerítő nap után voltunk, az élményeinkkel feltöltött szellemünk hatására még sokáig beszéltünk az átélt tapasztalásokról.

Másnap újult erővel vetettük bele magunkat a programokba. Délelőtt a Református Kollégiumba látogattunk, ahol Benedek Zsolt igazgató már várt minket és elkísért az intézmény dísztermébe. Itt részt vettünk az iskola emlékünnepségén, ahol az ünnepi beszéd után egy nagyszerű műsor összeállítást tekinthettünk meg a diákok előadásában. Ezt követően az iskola udvarára vonultunk, ahol elhelyeztük az emlékezés koszorúit a székely mártír tanárok emlékművénél. Nemzeti himnuszunk éneklésével zárult az ünnepség, melyet követően Lazsádi László tanár úr vezetésével városnéző körútra indultunk. Az első állomás Marosvásárhely híres matematikusának Bolyai Jánosnak szobra volt, illetve megtekintettük a Pszeudoszféra térplasztikát. Érdekesség, hogy a műalkotás nem hivatásos szobrászművész munkája; a hatlépcsős márvány talapzaton álló térplasztikát Horváth Sándor matematikus elképzelése szerint valósították meg, aki Bolyai életművének újdonságát kívánta megfogalmazni ilyen módon. Az emlékműnek van egy rejtett különlegessége. Egy álcázott tükörrendszer segítségével minden év november 3-án, egy bizonyos órában a nap megvilágítja a talapzaton elhelyezett „semmiből egy ujj más világot teremtettem” feliratot. Az eredeti kézírással reprodukált idézet Bolyai János 1823. november 3-án írott híres temesvári levelének sora, amelyben először közli édesapjával, Farkassal az új geometria felfedezésének tényét.

A matematika rejtelmeit hátrahagyva a Teleki tékába vezetett az utunk, amely a város egyik legjelentősebb kulturális öröksége. A könyvtárat 1802-ben létesítette gróf Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, hanem rendkívül művelt ember is volt, több európai egyetemen tanult. Vagyona nagy részét a több mint 40 000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét viselő közkönyvtárat. A könyvtár több ősnyomtatványt, sok régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriz. Körutunk következő állomása a vár volt, mely Erdély és Székelyföld egyik legnagyobb vára, megközelítőleg 4,5 hektáron fekszik. A vár udvarának délnyugati részén a református Vártemplom, a délkeleti részen a várparancsnoki épület fekszik. 1492-ben Báthory István erdélyi vajda egy erődöt építtetett az itt álló templom és kolostor köré a székelyek könnyebb ellenőrzéséért. Az erődöt 1601-ben lerombolták. 1602-ben Borsos rávette a város polgárságát a vár felépítésére, melyet 1658 körül fejeztek be. 1910-ig a vár körül védőárok is volt, amelyet városrendezési okokból szüntettek meg. A vár nyugati oldalán kettős falat húztak fel, mivel itt a várárok nem nyújtott védelmet. 1962-ig a várban levő épületek (a vártemplom és a hozzá tartozó épület kivételével) katonai célokat szolgáltak. Ekkor úgy határoztak, hogy az épületeket múzeumokká alakítják, és a vár területén pihenőparkot hoznak létre. A főtérre érve elbúcsúztunk kísérőnktől és az ebédet követően a Kultúrpalotába látogattunk el, mely a város meghatározó épülete, s amely 1911 és 1913 között épült. Az épületet a Bernády György polgármester által felkért budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. A Kultúrpalota a magyaros szecesszió Lechner Ödön által elindított építészeti mozgalom egyik jelentős példája és a szintén magyaros törekvéseket képviselő gödöllői művésztelep összművészeti törekvéseinek csúcspontja. Az épületbe belépve először a gazdagon díszített előcsarnokba jutottunk. Az előcsarnokból nyíló nagy hangversenyteremnek különleges orgonája van, mely Európában az egyik legnagyobb. Az előtérből kétoldalt, az épület két különálló emeleti részére carrarai márványból készült lépcsők vezetnek. Az első emeleti Tükörterem a Kultúrpalota legszebb, legimpozánsabb része. Jellegzetessége tizenkét festett üvegablaka. Ezek a hun-székely közös eredet hagyományaiból kiindulva székely falusi környezetben és a népi építészet formavilágát felhasználva mutatják be a hun őstörténet jeleneteit. A középen található, Nagy Sándor által tervezett ablakok székely népballadákból vett jeleneteket ábrázolnak. A terem két végét egy-egy hatalmas velencei tükör zárja le. A kultúrpalotát elhagyva szabad városnézésre volt módunk, majd a vacsorát elköltve, fáradtan feküdtünk le. Az utolsó napon kora reggel volt az ébresztő, hisz nagy út állt még előttünk. Dél előtt érkeztünk meg Kolozsvárra, ahol Tamás-Sajtos Ilona révén közelebbről is megismerkedhettünk Mátyás király szülővárosával. Az igazságos király lovas szobrától indultunk, majd megtekintettük a szent Mihály templomot. Elsétáltunk Mátyás király szülőházához, melyben jelenleg a Művészeti Egyetem működik. Körutunkat a Farkas utcai református templomban fejeztük be. Az ebédet követően még megálltunk Körösfőn, ahol megcsodáltuk Kalotaszeg legszebb, fakazettás mennyezetű templomát s végül hazaindultunk. Magyarországra érve meglepett minket az erdélyi napsütéses idővel kontrasztban álló havazás, mely kiváló sofőrjeinket tette leginkább próbára. Éjfél előtt, épségben, élményekkel gazdagon, lelkiekben feltöltődve érkeztünk haza.

Erdélyben jártunk