Felvidéki kirándulás


Miként már több éve, így idén is megemlékeztünk az 1956-os forradalom eseményeiről, illetve a nemzeti ünnep kapcsán ellátogattunk határon túli iskolába is. Ezúttal Felvidékre utaztunk.

A kirándulást már az év elejétől tervezgettük, akkor még nem sejthettük, hogy zuhogó eső fog várni minket az első nap folyamán. Ettől függetlenül bizakodva gyűlt össze a kiránduló csapat, végül meg is telt az autóbusz.

Hétfőn kora reggel esernyőkkel felvértezett, kapucnis sereg várta a járművet és pakolta be csomagjait. Első úti célunk az egykori Mohi település helyén felépített Szlovák Villamosművek Atomerőműve volt. Fontosnak tartjuk a diákok ismereteinek bővítését, hogy foglalkozzanak a mindennapokat érintő témákkal. Az egyre növekvő elektromos áram igényünket kielégítő rendszerek, lehetőségek megismerése fontos a jövő generáció számára. A mohi atomerőmű ugyanolyan rendszerű, mint a paksi atomerőmű, így izgatottan vártuk a belépést az intézménybe. A látogatóközpontban már várt minket az intézmény munkatársa. Elsőként autóbusszal tettünk egy kört, bemutatva az objektum részeit. Megtudtuk, hogy az erőmű építése miatt ki kellett költöztetni/telepíteni Mohi település lakóit. Az egykori lakosok a közeli falvakban, illetve főként a közeli Léva városában leltek új lakóhelyre. Az egykori településre emlékezve megmaradt a templom és a temető, melyeket szintén megszemléltünk. A buszos nézelődés után beléptünk a látogató központba. Itt megismerkedtünk az épület részeivel, a ránk váró programmal. Az épület több teremre van felosztva, tematikus elemekkel ellátva. Elsőként egy 3D-s mozifilmet láthattunk, mely röviden feldolgozta az Ősrobbanástól napjainkig, illetve az elképzelt jövőig történteket. A látványos mozi után különböző játékokkal, szimulátorokkal találkozhattunk, ahol megismerkedhettünk az elektromos áram termelés és szállítás menedzselésével. Ezután egy zsilipkamrákkal ellátott ballonba léphettünk, mely a reaktorteret szimulálta. Megismerkedhettünk az erőmű működésével, valamint információkat kaphattunk az erőmű pozitív és negatív jellemzőiről. A következő állomáson a hulladékgazdálkodásról hallottunk pár szót, majd a hűtőrendszerrel ismerkedhettünk meg. Végül az utolsó zsilipkamrán keresztül eljutottunk az utolsó teremben, ahol megismerkedhettünk az ökológiai lábnyom fogalmával illetve kiszámolhattuk az életstílusunkat jellemző ökológiai lábnyom méretét.

Az atomerőművet elhagyva a radioaktívhulladék-feldolgozó üzembe indultunk. Kissé eltévedtünk, de végül megérkeztünk a telephelyre. Itt egy bemutatót láthattunk az üzemről, annak működéséről. Az előadó hölgy szívesen válaszolt kérdéseinkre. Jól informáltan hagytuk el Mohit és Nyitra felé utaztunk. A városba érvén megebédeltünk és újraterveztük a programot, mely alapján a Zobor hegyet másztuk volna meg, ám a szakadatlan eső ezt a tervet meghiúsította. Este érkeztünk meg az alsóbodoki szállásunkra, ahol Paulisz Boldizsár és kedves felesége szeretettel fogadta csapatunkat. Az elszállásolás után gyorsan hozzáfogtunk a vacsora elkészítéséhez. A lányok és fiúk egyaránt kést fogtak és hagymát pucoltak illetve aprítottak, mely végül a kondérba került. Miután a további hozzávalók és fűszerek is az edénybe kerültek, késő estére el is készült a chilis bab. A nagyteremben megterített asztalokhoz ülve fogyasztottuk el közösen vacsoránkat. Miután eltakarítottunk még megbeszéltük az eltelt nap eseményeit és lassan nyugovóra tértünk. Másnap korán keltünk, hisz még sok minden várt ránk. Még sötétben kezdtünk a teafőzésnek és a megterítésnek, de már világosban láthattunk neki reggelinknek. Ezután csomagjainkat az autóbuszba pakoltuk és még indulás előtt megtekintettük a gróf. Esterházy János felvidéki mártír politikus hamvainak végső nyughelyéül szolgáló Szent Kereszt felmagasztalása kápolnát. Az felsétálva az út mentén elhaladtunk és megtekintettük az Esterházy János életútját feldolgozó keresztút állomásait. Az altemplomba betérve Paulisz úr felelevenítette a politikus életútját, egyben közel hozva élethitvallását a ma emberének. Megilletődve hallgattuk az előadást és áhítatos csendben vonultunk le a keresztút első stációjához. Két 9. D-s diákunk – Baráth Dorka és Szita Bianka – elhelyezte az emlékezés koszorúját a kopjafa előtt, majd főhajtással búcsúztunk a helytől, melyet átitatott az a fennkölt szellemiség, mely sugárzott az alapítóból.

Utazásunk következő állomása Galánta volt, azon belül pedig a Kodály Zoltán Gimnázium. A délelőtti órákban érkeztünk meg az iskolába, ahol Marsall János igazgató úr nagy szeretettel várta csapatunkat. A tanárokat az irodájába invitálta egy kis baráti beszélgetésre, míg a diákjainkat a helyi diákok vették szárnyaik alá és körbekísérték őket az épületben. Ezzel párhuzamosan a tanárok is sétát tettek az intézmény falai között. Végül mindannyian a nagyteremben gyűltünk össze, ahol megemlékeztünk az ’56-os eseményekről. A program folytatásaként az igazgató úr prezentációban mutatta be Galánta várost, az iskolát. Áttekintést kaphattunk a magyarság részarányának változásairól, a jelenlegi helyzetről, valamint az anyanyelvű oktatásról. Megismerkedhettünk a felvidéki oktatás helyzetével, információkat kaptunk a diákok továbbtanulásáról, lehetőségeiről. A délelőttöt lezárva elbúcsúztunk házigazdáinktól, diákjaink pedig a helyi diákoknak ajándékozták a magukkal hozott kis nemzeti zászlóikat, melyeket örömmel vettek át galántai diáktársaik. A későbbi együttműködés igényében megegyezve vettünk búcsút az igazgató úrtól és az iskolától.

Kirándulásunk utolsó programpontja Pozsony megtekintése volt. Előtte azonban meglátogattuk a köpcsényi csokoládégyárat, ahol gyorsan kimerítettük éves csokoládéfogyasztási keretünket. Csokoládéval teli hassal érkeztünk meg a szlovák fővárosba, ahol autóbuszunkból a várnál kiszállva, lesétáltunk az óvárosba. Megtekintettük a Szent Márton székesegyházat, a Mátyás király által alapított Academia Istropolitana épületét és a régi városházát. Egy gyors vacsorát követően a Mihály-kapun áthaladva a Grassalkovich Palotánál felszálltunk autóbuszunkra és jókedvűen, élményekkel gazdagon utaztunk haza.

Felvidéki kirándulás