Zoboralján jártunk


Ismét éltünk a lehetőséggel és pályáztunk a Szövetség Diákutaztatási programjára. Elsőként Erdélybe terveztük utunkat. Elkezdtük a szervezést, hogy ellátogathassunk Szatmárnémetibe. Mivel volt kapcsolat a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba, így adott volt az iskola. Egyeztetés után meg is kaptuk a fogadónyilatkozatot. Szép, tartalmas program várt ránk, de… Sajnos át kellet szerveznünk a kirándulásunkat és végül felvidéki úti cél felé vetettük a tekintetünket. Azon belül is Zoboralját választottuk. Felvettük a kapcsolatot az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola igazgatójával, Hajtman Béla igazgató úrral, aki pozitívan vette kérésünket. Összeállt a program és izgatottan vártuk a kirándulást. Ám a dolgok ismét nem mentek zökkenőmentesen. Két nappal az indulás előtt értesítettek a szállásadóink, hogy csőtörés történt és teljesen elázott az épület, így sajnos nem tudnak minket fogadni. A kezdeti ijedtségen túllépve végül a meglátogatandó iskola nyújtotta a megoldást. Mivel rendelkeznek saját kollégiummal és a kívánt napon éppen volt szabad helyük, így megoldódott probléma. Most már nyugodtabban készülődhettünk.

Az indulás napján kora reggel elfoglaltuk helyeinket az autóbuszon, majd útnak indultunk. Mintegy két óra múlva már a Zobor hegy alá kerültünk és megérkeztünk a kis községbe. Bár tartottunk tőle, hogy nem találjuk meg az iskolát, – mivel még sosem jártunk erre – végül gond nélkül és időre megérkeztünk az oktatási intézménybe. Az igazgató úr már várt minket és rövid mosdó-szünet után egy nagyobb terembe kísért minket. A rövid köszöntő után bemutatta az épületet. Végig jártuk a termeket. Csodálkozva néztünk a szép termeket, melyek felszereltsége lenyűgözött minket. A diákok birtokba vették a ping-pong asztalt, gyors játszmákkal pezsdítve fel a hangulatot. Közben kicsöngettek és találkozhattunk a helyi diákokkal. A termeket végig nézve az igazgató úr által bele pillantást nyerhettünk az iskola mindennapjaiba. Megismerkedhettünk a Zoboralja problémáival, a diákok összetételével, a magyar nemzetiségűek helyzetével. Meglepődve vettük tudomásul, hogy az iskola létszáma alig nagyobb, mint odautazó csoportunk. Ez egyben negatív és pozitív helyzetet is előidéz. A negatívumokat elsősorban a tanárok óraszámai és persze az iskola finanszírozása ügyében előforduló problémák jelentik, míg a családias közeg és hangulat egyértelműen a pozitívumok sorát erősíti. Különösen csalogatónak tartottuk, hogy az egyik kollégium az iskolával fizikai kapcsolatban áll és a diákoknak lehetőségük van reggelente akár papucsban átsétálni. Ugyanakkor az arcunkra fagyott a mosoly, amikor megtudtuk, hogy reggel már „hajnali” 7 órakor megkezdődik az oktatás. Állítólag megszokható, mi jelen helyzetben nem nagyon tudtuk ezt elképzelni, még akkor sem, ha délután korábban végeznek az órákkal a diákok. Mindenképpen pozitívnak láttuk ugyanakkor azt, hogy péntekenként már délben elhagyhatják az épületet a hét folyamán sok új tudással és információval felvértezett kamaszok. Mint megtudtuk, szinte az egész országból járnak ide diákok és a hétvégi hazautazást elősegítendő alakult így az órarend. A beszélgetést követően az iskolához tartozó rancsra mentünk. Itt volt a szállásunk, de még mielőtt a szobáinkat elfoglalhattuk volna, körbe néztünk a hatalmas területen.  Őszintén lenyűgözött a környezet, legelő lovak, medence, nagy füves területek, játszótér, közösségi terek. Tovább haladva Hajtman úr elvezetett minket az emlékparkba. Itt megemlékeztünk a március 15-i forradalomról. Martonicz Jenni, 10. KV osztályos tanuló előadásában meghallgathattuk Sík Sándor Ember című költeményét. Ezután Csalár Enikő és Simon László elhelyezte az emlékezés koszorúját. E tér csúcsán épül egy kápolna, melybe gróf Esterházy János, felvidéki mártírpolitikus hamvait szeretnék elhelyezni ez évben, amikor is halálának 60. évfordulójára emlékezünk. A tér elején egy turul-oszlop áll, a nyitrai turulszobor emlékére. A kápolnához felsétálva megismerkedhettünk Esterházy János életével, munkásságával, mártíromságával. Az út mentén Esterházy János életútjának emléket állító keresztút állomásai sorakoznak. Az épülő kápolnához érve megtekintettük a készülő épületet, közben megismerkedve a szakrális alkotás koncepcióval. Visszaindultunk a szálláshoz, közben megérkezett az iskola alapítója, Paulisz Boldizsár, aki szeretettel köszöntötte csapatunkat, majd a beosztást követően beköltözhettünk szobáinkba. Gyors felfrissülést követően ismét buszra szálltunk és Terncsén vára felé vettük az irányt. A várban magyar nyelvű idegenvezetés híján a szlovák nyelv ismeretében személyemben tolmácsra talált a csapat. Az idegenvezető hölgy segítségével végigjártuk a teljes várat, kellő időt kapva a szabad nézelődésre. Csák Máté, egykori vártulajdonos kiskirály régi hajlékát elhagyva ismét az autóbuszunkhoz tartottunk és visszamentünk a szállásunkra. Itt még kihasználva a maradék napos időt, kipróbáltuk íjásztudásunkat. Közben nekiálltunk a vacsora elkészítéséhez. Gyors hagyma- és krumpli pucolást követően tüzet raktunk és az estébe nyúlva a bográcsunkban készült a kolbászos paprikás krumpli. Az elkészült éteknek az éhes sereg nagy örömmel nekifogott. Későn este még kalandos túrára került sor. Lámpa nélkül, egy vezető segítségével bejártuk a települést és így kellően kifáradva ágyba vetettük magunkat. Reggel korai kelés után gyorsan kitakarítottunk és búcsút intettünk Alsóbodoknak. A közeli Gimeskosztolányban megtekintettük a műemléktemplomot, mely elvileg a jelenlegi Szlovákia legrégebbi temploma. Ezt követően magunkhoz vettük csomagjainkat és a gímesi vár felé indultunk. A kellemes tempójú erdei túra végén megérkeztünk a várhoz. Itt fát gyűjtöttünk és tüzet raktunk. A forró parázs fölött kolbászt és szalonnát sütve pótoltuk az elhasznált energiánkat és egyben megtöltöttük üres hasunkat. Jóllakottan birtokba vettük a várat, illetve azok romjait. Az erdőn továbbhaladva megérkeztünk Gímesre, ahol már várt ránk az autóbusz. Utolsó célállomásunk Nyitra városa volt. Itt megtekintettük a várat, majd rövid szabadidőt követően buszra szálltunk. Kifáradva, de élményekkel telve érkeztünk meg Balassagyarmatra.

Zoboralján jártunk