Felvidéki kirándulás – 2016 tavasz


Ismét kirándulhattunk. Ismét új helyre utazhattunk. Ismét új emberekkel találkozhattunk. Ismét új élményekben részesülhettünk. A Rákóczi Szövetség jóvoltából. Igazából ez alkalommal nem Felvidékre készültünk. Eredetileg Erdély volt az eredeti úti célunk, ám úgy alakult, hogy erről a tervről le kellett mondanunk. Így jött képbe Dunaszerdahely. A szövetség honlapján keresgéltünk, hová is menjünk, melyik iskolát látogassuk meg. Végül a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium mellett döntöttünk. A kirándulásunkat két naposra terveztük. Így persze szükség volt szállásra is. Egy kellemes, csendes kis turistaszálláson szereztünk helyet éjjelre, aminél nem volt hátrány a kedvező ár sem. Az elhelyezkedése is szimbolikus volt, ugyanis Gímesen szálltunk meg. Azt kell tudni erről a kis zoboraljai községről, hogy több évtizedes múltra tekint vissza az itt szervezett gólyatáborok sorozata. Ezeket a táborokat a nyitrai tanárképző főiskola szervezi a gólyáknak, és éppen egy ilyen tábor alkalmával alakult meg a Ghymes együttes is. Ilyen múlttal egyszerűen muszáj volt itt megszállnunk. Na de vissza az utazásra. Március 15-e keddre esett. Kora reggel volt a gyülekező a balassagyarmati Tesco üres parkolójában, hisz nemzeti ünnep lévén zárva tartott az üzlet. Megérkezett a buszunk és elfoglaltuk helyeinket. Lelkes, vidám társaság gyűlt össze, mely a korai időpont ellenére is végig csicsergett. Percek alatt átléptük a határt és Felvidéken találtunk magunkat. Az első úti célunk Szlovákia fővárosa, Pozsony volt. Ahogy közeledtünk a városhoz, egyre többször hangzottak fel a „mikor érkezünk meg?”, „ Mennyit megyünk még?” kérdések. Elsőként a várost tekintettük meg. Az autóbuszunk felvitte csoportunkat a várhoz, ahonnét már gyalogosan indultunk vissza az óvárosba. Közben útba ejtettük a szent Márton székesegyházat, a régi városházát, az óvárosteret, a Mihály-kaput. Közben ránk tört az éhség, és mivel ebédidő volt, gyorsan étkezőhelyeket kerestünk – és találtunk. Az éhségünket csillapítván folyattuk sétánkat az elnöki rezidenciáig, a Grassalkovics-kastélyig.

  

Városnéző túránkat befejezve a helyi állatkertben folytatódott a nap. Miután megcsodáltuk a változatos állatvilág válogatott egyedeit és a kert végében lévő Dínóparkban is körbe jártunk, ismét a buszba szálltunk be. Következő úti célunk Dunaszerdahely volt. Mivel az iskolában az érettségi miatt nem tudtunk találkozni, így az iskola igazgatójával, az alapítójával, tanárokkal és a diákokkal a városi ünnepségen találkoztunk. Itt együtt ünnepeltünk és vettünk részt a színvonalas programon. A városi művelődési központban tartott rendezvény lezárásaként koszorúzáson vettünk részt, ahol mi is elhelyeztük iskolánk koszorúját. Ezután félrevonultunk beszélgetni vendéglátó iskolánk képviselőivel. Megegyeztünk a jövőbeli szorosabb együttműködésben és közös programokban. Elbúcsúzván Gímesre utaztunk és elfoglaltuk szobáinkat. A hosszú és fáradtságos út után igazán jól esett lefeküdni, várva a másnapot.

  

A reggel kissé rossz idővel várt, szemerkélő eső és hideg várt minket az udvaron, de autóbuszunk menedéket nyújtott számunkra, így gyorsan felszálltunk a szállítójárművünkre. Elhagytuk Zoboralját és ezúttal Körmöcbányára felé vettük az irányt. Szerencsére az idő jelentősen feljavult. A kiránduló csapatot már egy langyos, napsütéses idő várta, mely kifejezetten javító hatással volt a hangulatra. Az első program a parkolást követően – mely a vártnál nehezebb feladatnak tűnt – a pénzverdében folytatódott. Mivel sokan voltunk, két csapatra osztódtunk. Sajnos magyar nyelvű idegenvezetést nem kínáltak. Szerencsére a kirándulókat kísérő tanárok között voltak nyelvtanárok is, nem okozott gondot a bemutató szempontjából. Az első csoportot szlovákul vezették körbe, a második csoport pedig német nyelvű vezetésen vett részt. A csoportok nem keveredtek, mivel két utat jártunk be. Az egyik csoport a régi verdében, közben a második csoport az új verdében tett látogatást. Itt különösen érdekes volt látni, hogy a szemünk előtt készült a pénz, melyet akkor éppen Sri Lankának gyártottak. A pénz látványa, vagy az előrehaladott idő, meghozta az étvágyunkat. Egy közeli vendéglőben csillapítottuk éhségünket, hogy ezt követően sétát tegyünk még a városban. Végül az utolsó napirendi pont következett, melyet természetesen egy kis buszozás előzött meg. Így eljutottunk Selmecbányára. Autóbuszunk az új vár alatt talált parkolót, ahonnét gyalogosan jutottunk el a régi várhoz. Ezt követően megtekintettük a csodálatos várost, majd egy kis performance-al, flashmobbal örvendeztettük meg a járókelőket, nézelődőket. Előadásunk igazán nagy sikert aratott. Amikor betértünk a főtér egyik vendéglőjébe, a benn lévő vendégek mosolyogva nézek ránk. Ez elégedettséggel töltött el minket, hisz célunk az emberek felvidítása volt.

Így tehát egy igazán sikeres és nagyszerű kiránduláson vehettünk részt, melyet bár nem így terveztünk, a lehető legjobban sikerült.