Felvidéki kirándulás-2015


felv20

Nemzeti ünnepünkről Felvidéken terveztük megemlékezni. Bár a kirándulás az iskolai szünetre esett, mégis nagyon sokan éltek a lehetőséggel, hogy megismerkedjenek Felvidék újabb részletével és közösen ünnepeljünk. Úti célul három helyszínt választottunk. Hidaskürtöt, Trencsént és Bajmócot.

Pénteken a hajnali órákban vártuk az autóbusz érkezését. A sűrű köd és a sötét hajnal sejtelmes keveréke vette körbe az álmos szemű utazókat. Végül pislákoló fények jelezték a kihalt város parkolójában, hogy közeledik az autóbuszunk. Sofőrünk a korai órákat meghazudtoló vidámsággal mosolygott ki fülkéjéből. Mindenki elfoglalta az előzetes helyfoglalás szerinti ülőhelyét a szinte teljesen megtelt autóbuszon.

A magyar-szlovák határt átlépve Hidaskürt felé vettük az irányt. Több, mint két órás út várt ránk, így csapatunk pihenéssel és szunyókálással töltötte el az utazás nagy részét. A kisvároshoz közelítve lassan ébredeztek az utazók és ismertetve lett a napi program. Kis bolyongás után megérkeztünk az iskolához. Az igazgatóasszony már mosolyogva várt minket a bejáratban, majd betessékelte a tanár-diák csapatot az iskola étkezdéjébe, ahol nem kis meglepetésünkre finom reggelivel vártak minket. Az iskola diákjai makulátlan pincéregyenruhában szolgálták ki a társaságot. A bőséges reggeli után átvonultunk a közösségi terembe, ahol az igazgatónő köszöntött minket. Ezután a történelemtanárnő segítségével felelevenítettük az ’56-os eseményeket. Tartalmas előadása lekötötte a hallgatóságot. Ezután a Diákönkormányzat képviselői mutatkoztak be és segítségükkel belepillanthattunk az iskola színes diákéletébe. Ezt követően egy videófilmet tekinthettünk meg, mely részletesen bemutatta az iskola tevékenységét, profilját. Asztalosok, autószerelők, kozmetikusok, szakácsok, cukrászok és pincérek tanulnak az intézményben, mely alapítványi iskolaként működik.

Mint megtudtuk, az iskola diákjait a környező falvakból három ingyenes járattal szállítják be reggelente. A nap végén szintén ezekkel a járatokkal jutnak haza a diákok. Azok számára, akiknek a busz indulásáig még szabadidejük lenne, különböző hobbi- és szakköröket tartanak, lekötve ezzel is a fiatalokat.

A bemutató után a programunk még nem ért véget. Ismét autóbuszra szálltunk és az iskola vezetőségének autóját követve a város központjába mentünk. Itt található az iskola alapítója által felállított Széchényi István emlékmű.

Az emlékműnél gyülekezve elénekeltük nemzeti imánkat, a magyar himnuszt, majd Diósi Klaudia, 10.KV osztályos tanuló tolmácsolásában meghallgathattuk Tollas Tibor Túlélők költeményét.

A szavalat után a két iskola képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit, fejet hajtva a forradalom hőseinek emléke előtt. A rövid megemlékezés / ünnepség után elbúcsúztunk vendéglátóinktól, biztosítva őket arról, hogy bármikor szívesen várjuk a Palóc fővárosban, Madách és Mikszáth városában, illetve iskolánk falai között az iskola diákjait és tanárait egyaránt.

Búcsút intve foglaltuk el helyeinket az autóbuszon, hogy ismét útra keljünk. Ezúttal Trencsénbe vezetett az utunk. Alig másfél órás zötykölődés után meg is érkeztünk Trencsén városába. Egy kis bolyongásban volt részünk, mivel még előtte sosem jártunk itt, így a kellő helyismeret hiányában nehezen tájékozódtunk, hisz a városban nem bővelkedtek információs táblákban. Végül találtunk egy autóbusz parkolót egy építkezéshez közel. Innét már aránylag gyorsan eljutottunk a város fölé magasodó várig. A bejáratnál kissé lelombozódtunk, ugyanis sem magyar nyelvű idegenvezetésre, sem magyar nyelvű leírásra nem volt lehetőség. Természetesen azért igyekeztünk megoldani a helyzetet. A szlovák nyelv ismeretében személyemben tolmácsra talált a csapat, így aránylag kellemes várlátogatásra kerülhetett sor. Az idegenvezető hölgy segítségével végigjártuk a teljes várat, kellő időt kapva a szabad nézelődésre. Az különösen meglepett minket, hogy a kiállítás információs leírásai magyar nyelven is szerepeltek a termekben. Csák Máté, egykori vártulajdonos kiskirály régi hajlékát elhagyva ismét az autóbuszunkhoz tartottunk. Sajnos az idő nem játszott a kezünkre, ugyanis a menetidő betartása miatt gyorsan tovább kellett állnunk következő úti célunk felé, Bajmócra. Itt megtekintettük a város romantikus, mesebeli várkastélyát. A kitűnő állapotban lévő, alig több mint százéves épület több nemzetközi filmforgatás helyszíne, szellem- és kísértetfesztiválnak otthont adó mesés kastély. Parkjában, a diákok nagy örömére, állatkert is található, mely egyben Szlovákia legrégebbi, egyben egyik legnagyobb állatkertje. Természetesen nem hagyhattuk ki az állatkertet sem. A kastélyt körülölelő ősparkban áll Szlovákia legöregebb fája, a 700 éves Mátyás király hársfa, ami Csák Máté hársfájaként is ismeretes, mivel 1301-ben állítólag személyesen ültette a hírhedt kiskirály. A legenda szerint a Bajmócért rajongó Mátyás király előszeretettel költötte el ebédjét az óriási fa hűst adó lombja alatt. Ez fotó kedvéért mi is megálltunk e vén fa alatt. Ezután már csak a hazafelé vezető út állt előttünk. Nagyon sok élménnyel gazdagon értünk haza és kezdtük meg őszi szünetünket.