Vajdasági kirándulás


Hajnali négy előtt álmos, de lelkes fiatalok csoportja gyülekezik a kihalt Tesco-parkolóban. Halk, izgatott beszélgetés zümmögése hallatszik a hideg levegőben. Az utazás előtti izgalom hangja. Szabadkára készül a társaság. A parkolóba megérkezik az autóbusz. Az álmos szemek felcsillannak, hisz pár perc és indulhatunk. A táskákat a sofőr bepakolja buszba, mi pedig elfoglaljuk a buszon a helyünket. Ellenőrizzük a személyigazolványok és szülői jóváhagyások meglétét, majd elindulunk. A korai ébredés – vagy egyes esetekben a le sem fekvés – szinte azonnal érezteti a hatását. A buszra csend borul. A pihenés, szunyókálás álmos hangja. Körülbelül két és fél óra múlva egy benzinkúton ébredünk. Az első, kötelező- és egészségügyi pihenőre került sor. Nyújtózkodó, álmos arcú fiatalok és kísérőtanáraik árasztották el a szinte üres benzinkutat. Kávézás után tovább folytattuk utunkat a határátkelőhöz. Meglepőnek és különösen szokatlannak tűnt a hosszas várakozás, ellenőrzés. Mindenkinek le kellett szállnia a buszról és egyesével ellenőriztek mindenkit, illetve átnézték az autóbuszt is. Több mint fél óra után beléphettünk Szerbiába. A határátkelőtől már nem voltunk messzire úti célunktól, a szabályok miatt viszont kénytelenek voltunk még fél órát pihenni a közeli benzinkúton. Végül az indulástól számolva közel hat óra után, délelőtt 10 óra előtt megérkeztünk Szabadkára a Svetozar Markovic Gimnáziumhoz. Szécsényi Nelli igazgatóhelyettes nagy örömmel és szívélyességgel üdvözölte csoportunkat. Bekísértek az iskola dísztermébe, ahol pár perc múlva kezdődött az iskolai ünnepség. Az ünnepség kezdetén az igazgató úr szívélyesen köszöntötte a társaságot, kellemes időtöltést kívánva. Ezután a diákok ünnepi műsora következett. Irodalmi összeállítást, zongora előadást és népi táncot láthattunk hallhattunk az igazán színvonalas műsor keretén belül, mely szívet, lelket melengető volt számunkra, igazi ünnepi hangulatot árasztva.

vajd1 vajd2

Az ünnepség után az igazgatóhelyettes asszony bemutatta az iskolát és várost, majd két diáklányra bízott minket. Első körben megtekintettünk a Kosztolányi Dezső emlékszobát/kiállítást a lányok nagyszerű bemutató előadása mellett. Ezután a városba indultunk. Előtte elköszöntünk az igazgatóhelyettes asszonytól, megköszöntük a szíves vendéglátást, egyben meghívtuk a diákjaival együtt Balassagyarmatra. A búcsúzás után a diáklányokkal a városba indultunk. Első utunk Kosztolányi Dezső szobrához vezetett, ahol bemutatták az író, költő életét, majd a városi múzeumba mentünk. Megtekintettük az állandó kiállításokat, melyek teljes mértékben lenyűgözték és lekötötték csapatunk figyelmét.

vajd3

Ezután a városházára sétáltunk. Elbúcsúztunk a diákoktól és egy idegenvezetővel, legyűrve több mint 200 lépcsőfokot, felsétáltunk a városháza tornyába. Közben megismerkedtünk a város történelmével. A toronyba érve megcsodálhattuk a kilátást. Bár az időjárás nem volt túlságosan kedvező, a ködös idő ellenére is sokáig nézelődtünk a tájban, élveztük a kilátást.

A toronyból lejövet individuális városnézés és ebéd következett. A városnézést követően a Zentai úti temetőbe mentünk, ahol meglátogattuk a 44-45-ös magyar vérengzések tömegsírjait. Megemlékeztünk a szerb katonáknak áldozatul eső ártatlan magyarokról.

vajd4

Ezután szomszédos Palicsra utaztunk, ahol meglátogattuk a DIBONIS borászatot. A fiatal tulajdonos bevezetett minket a szőlőtermesztés és borászat rejtelmeibe. Mint vendéglátós középiskola diákjainak, ez igazán közeli téma volt. Megtekintettük az óriási rozsdamentes acél hordókat, melyek több tízezer liter bort tároltak. A napot ezzel zártuk és a szállásunkra mentünk. Vacsora után elfoglaltuk a szobáinkat és a fárasztó nap után gyors álomra hajtottuk fejünket.

Másnap reggel korai ébresztő volt a programok miatt. Reggeli után ismét buszra szálltunk és Ópusztaszerre indultunk. Sajnos a határátlépés nem volt túl gyors, közel két órát tartott átjutni Magyarországra. Az átkelőtől már aránylag gyorsan az ópusztaszeri emlékparkba értünk. Elsőként a Feszty-körképet tekintettük meg. Ámulva tekintettünk körbe. Lenyűgöző volt nem csak maga a festmény, de az egész kialakítás is. Először egy digitális kalauz körbe vezetett a festmény főbb tartalmán, majd az egyes részletekhez illeszkedő hanghatások tették még élvezhetőbbé a szemlélődést. Legnagyobb sajnálatunkra mindössze fél órán keresztül maradhattuk benn, különben még órákig böngésztük volna a mestermű részleteit. A termet elhagyva az emlékparkban tettünk egy nagy sétát. Bár nem sütött a nap, és valószínű, napsütésben még kellemesebb lett volna, átadtuk magunkat a látottaknak. Igazán szépen van kialakítva az emlékpark és el is döntöttük, visszatérünk még a nyári hónapokban, amikor már zöldellnek a fák és virágok nyílnak az ágyásokban.

vajd5

Ismét buszra szálltunk és vissza utaztunk Vajdaságba. A határátkelőn az előző naphoz hasonlóan relatív gyorsan átértünk és meg sem álltunk Palicsig. Itt az állatkertbe látogattunk. Az időjárás egyértelműen rányomta bélyegét az állatok hangulatára is, nem túl szívesen mozogtak a hűvös levegőn. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat az inkább állatparknak nevezhető létesítményben, hisz a legtöbb állat természetes közegben volt elhelyezve. Végül visszautaztunk Szabadkára, a szállásunkra, ahol elköltöttük vacsoránkat. Ez estén már nem voltunk olyan fáradtak, így még belefért a hossz estébe nyúló beszélgetés és az asztalitenisz is.

Végül elérkezett kirándulásunk utolsó napja. Az átkelőn meglepően gyorsan átjutottunk, majd Szegedig mentünk. Itt idegenvezetőnkkel körbe jártuk a város nevezetességeit, megtekintettük a dómot és sétáltunk a Tisza parton. A téren még elértük a március 15-i ünnepséget is.

vajd6

A napsütéses időben búcsút intettünk Szegednek és hazafelé indultunk. Utunk közben még megálltunk a ’hírös’ városban, Kecskeméten. A kellemes időben jól esett a séta ebben a szép kisvárosban. Megtekintettük a cifra palotát majd a hirtelen rosszra forduló időben, szemerkélő esőben a buszhoz siettünk. A kiadós esőt szerencsére már csak buszból néztük. Azután amilyen gyorsan jött az eső, olyan gyorsan ismét a napsütés vette át a helyét.

Kora este érkeztünk meg Balassagyarmatra. Fáradtan, de sok-sok szép emlékkel telve érkeztünk haza azzal az érzéssel, hogy ismét egy nagyszerű és felemelő határontúli kiránduláson vehettünk részt a Rákóczi Szövetség jóvoltából.