Felvidéki kirándulás – 2014


Az igazat megvallva, kissé meglepett minket a felhívás, hiszen eddig októberben csak Magyarországra lehetett utazni. Persze ez egy kellemes meglepetés volt, így lelkesen fogunk bele a szervezésbe. Az első kérdés az volt, hová menjünk. Végül Felvidékre került a választás, azon belül is Kassára. Ebben a gyönyörű városban, mely egykor szebb időket is megélt és jelentős magyar polgársággal rendelkezett már régen nem voltunk. Azok a diákok, akikkel akkor voltunk, jórészt már elballagtak, így az utazó fiatalok közül egy kivételével nem voltak „ismétlők”. Igazán örömünkre szolgált, hogy több új diákunk, kilencedikes jelentkezett a kirándulásra. Elég gyorsan megtelt a busz, nagy volt az érdeklődés. Az őszi szünetet így egy tartalmas kirándulással kezdte az ötvenkét fős csapat, melyben a negyvenöt diákot hét felnőtt kísérte el. Igazából, ha lett volna egy nagyobb busz, akkor még többen is utazhattunk volna. Így hát örömmel töltött el, hogy ilyen nagy az utazási kedv a diákok körében.

Eljött tehát az utazás napja. Mivel Kassa igen messze van és hosszú utazás várt ránk, ezért már reggel hatkor elindult a járművünk. Igyekeznünk kellett, hisz tíz órára vártak minket a kassai Szakkay József Szakközépiskolában, vagy, ahogy csak általában hívják, az ipariban.  Balassagyarmatról még szép időben indultunk el, de ahogy közeledtünk a keleti városba, egyre inkább látszott, hogy nem lesz verőfényes napunk. Kassa városa sötét, szomorkás hangulatban és szitáló esővel várt minket. Ez persze nem vette el a vidám társaság jókedvét, de nyilvánvalóan nem segítette elő e csodás város megtekintését. Az iskolába érvén már várt ránk a kedves igazgatóasszony. A tanáriba invitált, ahol bár kissé szűkösen, de elfértünk. Köszöntő szavai után bemutatta az iskolát, megismertük az iskola történetét, eredményeit, működését. Ugyanígy megismertetett minket Kassa történetével, kulturális életével és a magyarság helyzetével. Szívesen válaszolt az érdeklődő diákok kérdéseire, majd elindultunk körbejárni az iskolát. Megtekintettük az emelten berendezett galériát, ahol egy minimúzeumot alakítottak ki az iskoláról. Ezt követően az alagsori műhelybe mentünk. Itt a legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt szaktantermet láthattunk, CNC-marógépekkel felszerelve. Bár diákjaink más területről érkeztek (vendéglátás, pénzügy és rendészet), a gépek lenyűgözték őket és sokáig lekötötte őket. Az iskola megtekintése után a város megnézése következett. Először a város magyar színházát, a Thália szénházat tekintettük meg, majd a legjelentősebb látnivaló, a szent Erzsébet dóm felé vettük az irányt. Az idegenvezető hölgy segítségével körbejártuk a templomot, majd a kriptába mentünk. Mivel sokan voltunk, így három csoportba osztva jutottunk le. Az első csoportból Kosik Vivien és Gyalog Bence végzős diákok helyezték el iskolánk koszorúját a fejedelem sírhelyén. A nemzeti himnuszt elénekelve átadtuk a helyet a következő csoportoknak. A templom békés csendjének búcsút intve az hideg esőtől csillogó utcára léptünk és továbbsétáltunk az óvárosban. Megtekintettük a színház épületét és a premotrei rend templomát, ahol még mindig lehetőség van magyar szentmisehallgatásra. Ezután engedtünk az éhség szavának és egy csendes vendéglőbe mentünk, ahol elfogyasztottuk meleg ebédünket. A rossz idő rányomta bélyegét a forgalomra, az étteremben szinte csak mi voltunk. Igaz, létszámunk miatt ez jelen esetben kifejezetten pozitív volt a számunkra, hisz aránylag gyorsan kiszolgáltak minket. Az étteremben felmelegedve és erőt gyűjtve utolsó kassai célpontunkhoz tartottunk, a Rodostói házhoz. Bár nem először voltam ott, egy utcát elnézve kissé eltévedve bolyongásra kényszerült csapatunk. Tekintve, hogy folyamatosan esett az eső, kifejezetten örültünk, mikor megtaláltuk a helyes útvonalat. Esernyőink alá bújva ismerkedtünk meg az emlékház történetével, majd egy rövid megemlékezést tartottunk az ’56-os forradalom hőseiről, közben meghallgattuk Párizs Misha szavalatát. Ezzel búcsút vettünk Kassának és Poprád érintésével az ótátrafüredi szállásunkra vettük az irányt. A Tátrában már éreztük, hogy más klíma van, hisz a hegytetőt már fehér hó borította. A szobaszétosztás után, fáradtan hajtottuk le fejüket, hogy mély álomba merüljünk. A másnap szintén korán reggel kezdődött számunkra. Bőséges reggeli után Besztercebánya és Zólyom városa várt minket. Útközben még megálltunk Donovalyn, hogy gyönyörködjünk a napsütötte, hófödte tájban. Kiadós és jóleső séta után ismét elfoglaltuk helyeinket az autóbuszon. Kiváló sofőrünk pedig Besztercebánya városa felé vette az irányt. A város központjában sikerült is parkolót találnunk és birtokba vettük ezt a csodaszép megyeszékhelyet. Elsőként a Szűz Mária Mennybevétele templomhoz mentünk, hogy megtekintsük az Isten házát, amely a felvidéki magyaroknak szintén jelentős templom, hisz itt kerül sor a megye magyar papjainak felszentelésére. A templom után felkerestük a Bél Mátyás egyetemet, majd a főtéren tettünk sétát. Az előző naphoz képest csodaszép időben volt részünk. A nap forrón sütött ránk, mintegy kárpótolva minket a kassai esőért. Besztercei látgatásunkat az ebéddel folyattuk és fejeztük be. A vendéglőben bár nem értették a mi drága anyanyelvünket, nagyon kedvesen szolgáltak ki a gyors pincérek. Minthogy testünknek is megadtuk, ami jár, elsétáltunk az autóbuszunkhoz és kirándulásunk utolsó állomásához indultunk. Sokat nem kellett utazni, hisz úticélunk Zólyom volt, azon belül is Balassi Bálint, a magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja, a magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője és a magyar irodalom első klasszikusának szülőhelye, a vár. A vár falán felfüggesztett tábla tanúskodik csupán a Balassi Bálinthoz való kötődésről, az idegenvezetőnk egyszer sem említette a számunkra oly jelentős tényt. A várban jelenleg a Szlovák Nemzeti Galéria működik, így nagyvilág ismeret és kevésbé ismert festőinek képeit csodálhattuk meg. A várnak búcsút intve, Balassagyarmat felé indultunk. Fizikailag kifáradva, de szellemileg feltöltődve érkeztünk haza, hogy még sokáig emlékezzünk és emlegessük az átélt élményeinket és a látottakat, melyért sok köszönetet mondunk a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetővé tette számunkra ezt az utat!

Felvidéki kirándulás – 2014