V. Felvidéki Séta


2014. május 23-25. között újra lehetőség adódott részt venni a Felvidéki sétán, amelyen 5 diák és 1 tanár vehetett részt(Kovácsné Győri Erika tanárnő, Köblös Evelin, Jele Daniella, Jele Henrietta, Onodi Balázs és Laczkó Kitti). A Rákóczi Szövetség nagyon sok lehetőséget kínál a határon túli és belföldi diákoknak. Sok érdekes, tartalmas programot biztosítottak számunkra. Autóbusszal indultunk a kirándulásra. Az ipolysági diákok és tanárjuk jöttek értünk, majd miután felvettek minket Rétságon, tovább indultunk Budapestre a szervezőkért, ill. a diákokért. De itt még nem állt meg a sor, ugyanis az egri diákokat és tanáraikat is a mi buszunkkal szállították. Az út rettentő hosszú volt, de elfoglaltuk magunkat.

séta1

Első napon kisebb késések miatt, de megérkeztünk a Regéci várhoz. Nagyon szép építmény, csodálatos a kilátás. Több, mint fél óra volt felfelé a séta, de megérte.

A következő állomás Sátoraljaújhelyen volt, ahol a Magyar Kálváriát tekintettük meg. Kisebb- nagyobb késésekben voltunk, ebből kifolyólag Borsi megtekintése sajnos elmaradt. Este 10 körül értünk a szállásunkra, Kassára. Mindenki farkas éhes volt, ezért a vacsorával kezdődött az este és utána volt a regisztráció. Annyira örültünk, mikor a kezünkbe kaptuk a kulcsot. Nagyon fáradtak voltunk.

Második napon jó kis reggelivel fogadtak, de utána azonnal indultunk is Szepesvárra. Ez is csodálatosan szép volt. Majd Lőcsére mentünk ebédelni. Nagyon finom és laktató volt az ebéd. A következő úti cél Késmárk volt. Volt egy kis szabadidőnk, ezért fagyizott az egész csoport, majd megnéztük a várat. Csodálatos hely, nagyon sok helység van, ami tele van látnivalóval. Miután végeztünk a programmal, a szállásunkra mentünk, ami Iglón volt. A vacsorát szintén elsőrangúnak tartottunk.

A harmadik nap – a reggeli után – Késmárkra mentünk, szintén városnézésre. Nagyon szép helyeket láttunk. Ezt követően a Csorba-tóhoz utaztunk. A három nap alatt ez a hely volt a legcsodálatosabb. Még egy kis kacsát is megszelídítettünk. Volt egyik kis szabadidőnk is, ezért ajándékokat vettünk. Az utolsó állomás Hibbén volt, ahol Balassi Bálint sírjánál koszorúztunk, csoportképet csináltunk és elváltunk a többiektől. Késéssel indultunk haza, de végül mindenki ágyba tudott bújni még éjfél előtt.

Hiányozni fognak az újonnan szerzett barátaink.

Laczkó Kitti