Felvidéki kirándulás a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából


2012. június 3-4.

Az iskolánkban működő Rákóczi Szövetség helyi szervezete élve a pályázati lehetőséggel, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából utazást szervezett a diákok számára Felvidékre. Vasárnap kora reggel indult a lelkes csapat, Somoskőújfalunál átlépve a határt az első úti célhoz, a dobsinai jégbarlanghoz. A Szlovák paradicsom Nemzeti Park délnyugati peremén található barlanghoz vezető út utolsó szakaszát már gyalog kellett megtenni, ehhez egy meredek dombot kellett megmásznunk. A kinti hőség után meglepően hatott a balrang fagyos levegője. Az idegenvezetés kicsit meglepett és csalódottá tett, ugyanis mindössze felvételről hallhattuk az információkat, az idegenvezető csak a lejátszást kezelte. Kezdeti érzéseinket azonban felülírta a barlang szépsége és különlegessége. A helyenként a 20m-et is meghaladó jégvastagság ámulatba ejtette a tanulókat, tanárokat egyaránt. Jóleső érzéssel jutottunk a felszínre, ahol már az ismerős meleg levegő várt. Lassan leereszkedtünk a domboldalon az autóbuszhoz, és Betlér irányába vettük utunkat.

A rozsnyói járásban lévő Andrássy család vadászkastélya nagyon szép állapotban fogadott minket. Mivel az idegenvezetőre még várni kellett, körbejártuk az angol kertet, mely szépnek, rendezettnek hatott a maga bujasága ellenére. A kétszintes kastély belül is nagyon szép állapotban van. Szerencsére itt már az idegenvezető hangját hallhattuk – magyarul. Körbejártuk az egész kastélyt, meghallgatva az Andrássy család történetét. Az idegenvezető hölgy jóvoltából betekintést nyerhettünk a család mindennapjaiba, hazai és külpolitikai szerepvállalásukba. Következő úticélunk Krasznahorka „büszke”vára lett volna, s bár tudtuk, hogy sajnálatos módon leégett a tetőszerkezete, szerettük volna megtekinteni az épületet. Azonban a tárlatvezető hölgy javaslatára csak buszból, az útról néztük meg másnap, mivel elmondása szerint annyira rossz állapotban van, hogy elkeserítő a látvány közelről. Szuvenírekkel felpakolva indultunk a busz irányába, előtte azonban megkóstoltuk a kofolát.

A nap utolsó megállója Rozsnyó volt. Az egészségügyi Szakközépiskola és a Kereskedelmi Szakközépiskola közös kollégiumában volt a szállásunk. Még sötétedés előtt tettünk egy hosszabb sétát a városban, majd visszatértünk a szállásunkra.  Bár láthatólag a hosszú utazás és sok gyaloglás kimerítette a gyerekeket, a sok élmény még sokáig nem hagyta őket, s ezáltal minket, kísérő/felügyelő tanárokat sem elaludni. Másnap korán reggel kellett kelnünk, hogy időben megérkezzünk Kassára az Ipari Szakközépiskolába, ahol már vártak minket. Útközben lelassítva megtekintettük a krasznahorkai várat, azután igyekeztünk Kassára.

Percre pontosan érkeztünk az iskolába, ahol Molnár László tanár úr jóvoltából betekintést nyerhetünk az iskola életébe, ahol éppen akkor folytak a szakmai vizsgák.

Ezután közösen elsétáltunk a belvárosba. Megtekintettük a Szent Erzsébet dómot, a harangtornyot, a város nevezetességeit, a jeles elődeink életéhez fűződő épületeket, majd a Rodostó háznál fejeztük be egy közös megemlékezéssel. A látottak, hallottak nagy hatással voltak a gyerekekre. Leginkább a szembesülés a trianoni következményekkel döbbentette meg őket, hogy ilyen messze még hallható magyar szó, magyar iskola, magyar emberek.

Egy idő után annyira természetesnek vették, hogy szinte mindenhol hallottak magyar szót/bár Kassán azért eléggé keveset, sajnos/, hogy szinte megdöbbentek, amikor következő megállónknál leszállva a buszról figyelmeztettem őket, itt már csak szlovákul beszélnek! A következő megállónk ugyanis Lőcsén áthaladva Poprád volt, ahonnét kis frissítőt magunkhoz véve a Magas-Tátrába, a Csorba-tóhoz igyekeztünk. A kellemes, koraesti időben körbesétáltunk a tó körül, közben értékelve a két nap látottait, hallottait. Hosszas beszélgetésünket egy hirtelen jött zápor zavarta meg, mely a buszba űzött bennünket. Megázva, kissé fázva indultunk hazafelé. A hazafelé vezető úton jó hangulat uralkodott körünkben. Nem csak tanulságoz volt az út, de a gyerekek is közelebb kerültek egymáshoz. Egy jó kis csapat alakult ki, s máris közös nyári programokat szerveznek.

Nagyon szépen köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetőségünk nyílt erre a kirándulásra, mely nem csak kellemes volt, de tanulságos is.